Börzsönyi túra
Túravezető: Untener Ádám
Múlt héten, azon a csodálatos tavaszi szombat reggelen természetszerető, vidám és érdeklődő csapat gyűlt össze a zebegényi vasútállomás mellett. A szimpatikus bemutatkozások után Ádám, a túravezető ismertette a túra útvonalát, a megmászandó hegyek geológiáját, és felhívta a figyelmet, hogy várhatóan sokféle illatos növény fogja szegélyezni az utat. A szép és romantikus települést elhagyva üde és egészséges erdőbe ért a csapat. A jó hangulatú és érdekes beszélgetések közben szinte észrevétlenül lankás emelkedő került a talpak alá. Volt olyan csapattag is, aki kicsit lemaradt, hogy minél jobban a természetre tudjon hangolódni, de mégis teljesen együtt és meglepően jó ütemben haladt mindenki: így érkeztek meg a Törökmezői Turistaházhoz. Itt előkerültek az az otthon csomagolt elemózsiák, amiket nyugodtan elfogyasztottak.
Egzotikus állatokra is bukkantak a TörökmeZoo fantázianevű állatkertben; az aranyfácán káprázatos tollazata elkápráztatta, a láma köpésre készülő, fiúkra vetülő tekintete pedig adrenalin-termelésre ösztönözte néhányukat. Persze nem ezért, hanem mert mindenki kipihente magát, folytatták az utat nyugati irányba. A fák között kacskaringózó ösvény mellett már nagyra nőtt tavaszi héricsek és sok-sok hagymás fogasír köszöntette a csapatot. Észrevétlenül érkeztek meg egy parkolóhoz, ahonnan a zöld háromszög a Kapu-hegy és az Eszperantó-hegy közelében található Gubacsi-hálás nevű kilátóhoz kanyargott egy rövid, de meredek szakaszon. Csodálatos látvány bukkant elő Nagymaros felett, a Duna-kanyarra. Szemben a Visegrádi Vár, a Zsitvay-kilátó és a Salamon-torony jól látszódott a gyönyörű napsütésben.
Kihagyhatatlan feladat volt csoportképet készíteni itt a társaságról, ami egészen jól is sikerült. Az út tovább vitt egy tanösvényen keresztül a Világos-rétre. Az utolsó emelkedő próbálta tovább fárasztani eredménytelenül a sportos társaságot, akik megállíthatatlanul a túraterven kívüli, a már megtett 14 kilométer és 400 méter szintezés után a zebegényi Kálvária-dombra is kitértek. Innen a Dunakanyar egy másik szegletére tárult ki a panoráma; a Pilismaróti-Öbölre.
Valamint a Zebegényi hétlyukú vasúti hídra is, de azt volt aki csak hat, más már nyolc lyukúnak is számolta. Ennél nagyobb egyet nem értés szerencsére egész nap nem akadt. A csodaszép faluba a kálvária és a tájházak mellett lassan, nagyon lassan haladt a csapat, mert talán senki sem akarta abbahagyni ezt a szép utat, s kellemes közösséget.
A búcsút ígéretek szépítették egy következő találkozásra, s voltak akik autóval, és voltak aki egy kávé után vonattal indultak haza, rengeteg zsebre tett szép emlékkel.