Pilis-tető túra

Túravezető: Untener Ádám

A múlt hétvégén a még mindig hideg éjszakákat kellemes, tavaszi időjárás váltotta fel napközben. Azért, hogy ne csak a természet ébredezzen, ki csapatunkkal mi is kellőképpen kinyújtóztattuk a végtagjainkat, s átmozgattuk az izmainkat. Nem is akárhogy! Hiszen a Dunántúl legmagasabb pontjára; a Pilis-tetőre sétáltunk fel Pilisszántóról! A csapat összetétele bár korosztály szerint eltérő volt, viszont hangulatában nagyon is azonos: vidáman, gondtalan beszélgetésekkel indultunk el, ami egészen a célig is kitartott.

Az úton haladva előbb egy őszapó köszöntött minket egy faágról, majd az avar alól kibúvó hóvirágcsokrok, ibolyák, tavaszi hérics, és vörös hunyor tette szebbé az útvonalat.

Azonban nemcsak lefelé volt érdemes nézni, hanem a más irányokba is: valóságos panorámaút vitt fel minket a Pilis-tetőre! Bár volt némi páratartalom, mégis elég sokáig el lehetett látni. A legkisebbeknek is megjött a kedve az énekléshez, viccelődéshez.

A szerpentin emelkedő kanyarulatai azonban idővel elfárasztották őket és a kényelmes hordozókban éltek a szieszta lehetőségével. Pár perccel dél után megérkeztünk a volt geodéziai toronyhoz, mely most már Boldog Özséb nevét viselve kilátóvá avanzsált.

Az elemózsia elfogyasztása után a pazar kilátásban gyönyörködve egyöntetűen bólintottuk, hogy nagy hiba lett volna otthon maradni ezen a szép napon. Izgalmak is következtek, mivel siklóernyősöket is láthattunk az égbe rugaszkodni. Ez kicsiket és nagyokat is ámulatba ejtett.

A pihenő után folytattuk az utunkat a hegygerinc melletti kijelölt turistaúton, melyen többször kellett kidőlt fákon is átjutni, de ezek természetesen olimpikoni ügyességgel sikerültek mindenkinek.

Egy mészköves kibúvásokban bővelkedő nyeregben kezdünk el visszaereszkedni, s ez a ritkán járt és vadregényes út a csapatépítésen túl az adrenalintermeléshez is hozzájárult.

Ekkor voltunk túl körül-belül a 10. megtett kilométerünkön, s az utolsó harmadban vidám találós kérdésekkel és szituációs játékokkal szórakoztattuk magunkat. Igen, fontos szabály az, hogy a turista vigyázzon az erdő csendjére, de megbocsátható botlásnak fogható fel, hogy sokszor nagyon hangosan nevettünk fel a vicces helyzeteken.

Közben az erdő rengeteg kisebb és nagyobb látnivalót  mutatott be nekünk a taplógombától kezdve a mohákon át még egy lovasszekérig is, s így észrevétlenül, bár azért elfáradva érkeztünk vissza a kiindulási ponthoz.

Hosszas búcsúzkodások és közeli viszontlátások ígéretével váltunk el egymástól, megőrizve ennek a pompás és élményekkel teli kirándulásnak az emlékét, melyet hét közben elmesélve a kollégáknak biztosan irigykedni fognak. A lehetőség nyitott, mindenkit szeretettel várunk a következő alkalomra!