Remete-szurdok túra
Túravezető: Kórody Judit
Vasárnap korán indultam Remeteszőlős felé, úgy voltam vele, hogy inkább előbb odaérjek. Szépen sütött a nap, de hideg volt még. Bálintot elhozták autóval, egyik osztálytársával és a szüleivel érkezett, akik már az első túránkon is részt vettek a Teve-sziklánál. Nagyon jó volt látni visszatérő arcokat. Sokan voltunk, ismét a fele csapat hordozós családokból állt, a másik fele nagyobb gyerekekből, akik szépen végigjárták az emelkedővel tarkított túrát. Egy szép spicc kutyus is velünk tartott. Ismét eljött Bálint két volt óvónénije, akik már a Jági-tanösvény után eldöntötték, hogy eljönnek a következő túránkra is.
A kisebb-nagyobb babák felkerültek a Magyarinda hordozókba, és egy rövid bemutatkozás után elindult a csoport a Remete-barlanghoz.
Ezután visszamentünk átkeltünk a szurdok kis patakján, és megkezdtük az emelkedést a kék sáv jelzésen.
Ez egy nehezebb, sziklásabb szakasz, hátrafelé tekintve jól jött a csoport.
Azután hirtelen lentről szóltak, hogy kinél van kötszer. Egyik túratársunk megszédült, leült és rövid időre az eszméletét is elveszítette. Az orrát ütötte be, szerencsére volt nálam fertőtlenítő, kötszer. A csapat jól együttműködött, volt aki csokit, nedves törlőkendőt adott. Bálint is hozta-vitte a híreket a fenti csapatnak. Elidőztünk a sziklán ülve, hogyan tovább, de végül úgy döntöttünk, hogy lassan, de továbbmegyünk.
A csoport eleje szépen haladt, a babák és a nagyobb gyerekek is kezdtek türelmetlenkedni, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem az egyik Anyukát, aki a közelben lakik és jól ismeri a környéket, hogy vigye le a kék kereszt útvonalon a csoport elejét a Máriaremetei kegytemplomhoz. Ezúton is köszönöm Neki, hogy beállt segéd túravezetőnek.
Ott terveztem az ebédszünetet, de kicsit megcsúsztunk az idővel. Mire a csoport másik felével megérkeztünk, a gyerekek már jóllakottan játszottak a szép játszótéren, a kisebbek is nyújtózkodtak a hordozóból kivéve a padokon. A megsérült túratársunkat elvitte egy csoporttárs az ott lakó ismerőseihez, ők vitték haza. Jobbulást kívánunk Neki!
Innen egy rövid aszfaltos úton jutottunk el a Remete-szurdok másik végébe, ahonnan visszasétálva gyönyörködhettünk a hóvirágokban.
Jó hangulatban telt a hátralévő útszakasz, a gyerekek szaladgáltak, nevetgéltek.
Magunkkal vittük a tavaszt, a hóvirágok látványát.
Köszönöm szépen az összes résztvevőnek, hogy igazi Csapatként tudtunk együttműködni, segíteni egymásnak!
Szeretettel várunk mindenkit áprilisi kezdő színtű túránkra.